Kacagás!

bojte3leanyHárom kislányt hoztak hozzánk, szegénykéket az édesapa elhagyta, édesanyjukat felőrölte a mindennapi gond, kísértés, egy elhagyott autóban laktak, de a hideg őszben magukra maradva már csak sírni tudtak! Az arra járó jó emberek szóltak a rendőrségnek, és azok hozták el jó szándékkal a három kis gyermeket.

Sohasem felejtem el, ahogyan ott álltak összefagyva, hajuk mocskosan, varkocsokban keretezte kis ijedt arcukat, nagyon féltek, kiszolgáltatottságukban összebújva sírtak keservesen! Ilyenkor nálunk az első dolog egy jó kiadós fürdés, tisztálkodás! A kádban bugyogott a víz, a gyermekek féltek, nehéz volt őket beleállítani a jó habos, meleg vízbe, ők még sohasem láttak ilyent! Az ötéves nagylányt felnyaláboltam és beletettem a kádba. Kis remegő testét a jó meleg víz átölelte, és ő pillanatok alatt megnyugodott, kis kezével elkezdte simogatni a fehér habot és megszólalt: “Szép a víz! Ne féljetek!” A pici lány csendes, bölcs szavára a négyéves és a két éves kis húgocska elhallgatott, és így ők is hamar a kádba kerültek, nagyszerű, de mit is kell most csinálni? A gyermekek félszegen álltak a vízben, én két tenyeremet összetéve, egy kis vizet huncutul rájuk fröcsköltem, a játékra a gyermekek pillanatok alatt fogékonnyá váltak, és elkezdtek kis kacsójukkal spriccelni. Felfakadt a törékeny, sovány kis gyermektestekből néhány tiszta csilingelő kacagás, és én már tudtam, hogy itt minden sínen van, az Isten adta élet, ezek a kis források felfakadtak, elkezdtek buzogni, elindultak, nagyra nőnek! Olyan csodálatos, hogy még egy ilyen hatalmas dráma közepén is, a gyermekek szívében képes felfakadni a játékos jókedv, a gurgulázó kacagás, mely mind megáradt folyó, képes elmosni a nagy élet minden búját, baját, szennyét!!

A gyermekeket ott hagytam, kolléganőim szépen kezelésbe vették, hajmosás, körömvágás, jókedvű pancsolással ötvözve, kinek ne tetszene mindez? Mikor visszamentem, már nagyban folyt az öltözködés! A lányoknál ez igen nagy dolog! A legkisebb lányra egy szép piros ruhát adtak, megfogtam kis kezét és megpörgettem, a ruha szegélye repült és vele együtt felszállt a gyermek jókedvű kacagása! Kötekedve mondottam, de kár, hogy ez a szép ruha nagy neked! Persze ez a parányi “nő” mindjárt látta, hogy csak csipkelődöm, és feleselve mondta, hogy: “nem nagy neki!” Mosolyogva lehajoltam hozzá, és ő, a két éves életecske, a szép kis ruha melletti nyomos érvként átölelte nyakamat és egy hatalmas puszival jutalmazott! Honnan fakad ez a pajkos, gyermeki jókedv, nyitottság a játékos vidámságra? Mikor lopja belé a gyermek szívébe az Isten az életnek savát, borsát adó örömteli kacagást, ezt a képességet, hogy még kis világának széthullott darabjain is, hegykén mosolyogva képes megállni emelt fővel kacagva a vadidegenek között?!

Uram, csodállak amiért szívünkbe loptad egyik legdrágább ajándékodat, – a gyermeki jókedvet, a játékos vidámságot – mely ha búvópatakként is, de ott van mindannyiunkban! Világunk annyira bealkonyult, oly sok a szomorú, aggodó, szorongó perc az életünkben! Szeretettel kérlek, ments meg attól, hogy belénk fészkelje magát a komor bánat, a sötét, kilátástalan gyász, a mindent feladó, elengedő kilátástalanság! Segíts, hogy istengyermeki méltóságunkban, gyermeki örömmel, tiszta szívvel élhessük életünket, kacagva szeressük egymást! Társaink számára a mindennapi, legszebb ajándékunk a jókedvű, tréfás, viccekre mindig kész életünk legyen! Karácsonyra készülve arra kérlek Istenem, hoz örömet, reményt világunkba!

Szeretettel,
Csaba t.

Vélemény, hozzászólás?