Mit mond Aquinói Szent Tamás a migrációról? – by John Horvat II

Aquinói Szent TamásA migrációs vitát nézve sokan szinte automatikusan feltételezik az egyház álláspontját, azaz feltétel nélküli szeretetet azok iránt, akik bekerülnek egy [másik] nemzetbe, legálisan vagy illegálisan.

Valóban ez a helyzet? Mit mond a Biblia a migrációról? Mit mondanak az egyház tudósai és teológusok? Mindenekelőtt mit mond a legnagyobb tudós, Aquinói Szent Tamás, mondjuk a migrációról? Vajon az ő véleménye ad némi betekintést erről az égető kérdésről, ami megrázza a nemzetet és elmossa a nemzeti határokat?

A migráció modern [kori] probléma, és így egyesek úgy vélik, mintha a középkori Szent Tamásnak nem lenne véleménye a problémáról. Pedig van. Meg kell nézni fő művét, a Summa Theologica első része második felében található 105. kérdés 3. cikkét (I-II, Q. 105, Art. 3). Ott megtalálható elemzése, ami bibliai betekintésen alapul, s ez kiegészítheti a nemzeti vitát. Ez teljes egészében alkalmazható a jelenre.

Szent Tamás: „Az ember kapcsolata egy idegennel kettős: békés és ellenséges, mindkét kapcsolat irányításában a Törvény tartalmazott megfelelő előírásokat.”

Kommentár: Abban, hogy ezt mondja, Szent Tamás megerősíti, hogy nem minden migráns egyenlő. Minden nemzetnek joga van eldönteni, hogy melyik migráns hasznos, azaz „békés”, a közjó érdekében. Ami az önvédelmet illeti, az állam elutasíthatja azokat a bűnöző elemeket, árulókat, ellenséget és másokat, akiket károsnak vagy “ellenséges”-nek ítél a polgárai számára.

A második dolog, amit megerősít, hogy a migráció kezelését a Törvény határozza meg mind a hasznos, mind az „ellenséges” migrációra vonatkozóan is. Az államnak joga és kötelessége, hogy alkalmazza a Törvényt.

Szent Tamás: „A zsidóknak három lehetőséget ajánlottak fel az idegenekkel való békés kapcsolathoz. Először, amikor az idegenek áthaladtak a földjükön, mint utazók. Másodszor, amikor úgy jöttek belakni a földet, mint jövevények. Mindkét esetre a Törvény rendelkezett: mert meg van írva (Kiv 22,21): “Az idegent ne használd ki és ne nyomd el [advenam]”; és újra (Kiv 22,9): “Az idegent ne használd ki [peregrino].”

Kommentár: Itt Szent Tamás elismeri azt a tényt, hogy mások is akarnak jönni látogatóba, vagy akár letelepedni egy ideig egy földön. Az ilyen idegenek megérdemelik a szeretetet, a tiszteletet és udvariasságot, ami az emberi jóakaratnak köszönhető. Ilyen esetekben a törvénynek meg lehet és meg is kell védenie az idegeneket attól, hogy rosszul bánjanak velük vagy zaklassák őket.

Szent Tamás: „Harmadszor, amikor bármelyik idegen azt kívánta, hogy teljes mértékben a közösség tagja legyen és istentiszteleten vehessen részt. Ezekkel kapcsolatban egy bizonyos sorrendiség volt megfigyelhető. Nem egyszerre kapták meg az állampolgárságot: a Törvény meghatározta egyes nemzetek esetében, hogy senki sem tekinthető állampolgárnak, csak két-három generáció múlva, ahogy a Filozófus mondja (Polit. III, 1).”

Kommentár: Szent Tamás felismeri, hogy lesznek olyanok, akik maradni akarnak, és állampolgárrá válni azon a földön, ahova ellátogatnak. Ugyanakkor az elfogadás első feltételéül azt a kívánságot fogalmazza meg, hogy teljes mértékben beilleszkedjenek abba, ami ma a kultúrát és a nemzet életét jelenti.

A második feltétel az, hogy a kért állampolgárságot nem azonnal kapják meg. Az integrációs folyamat időt vesz igénybe. Az embereknek alkalmazkodniuk kell a nemzethez. Idézi a filozófus Arisztotelészt, aki szerint ez a folyamat két vagy három generációt vesz igénybe. Szent Tamás maga nem ad időkeretet erre az integrációra, de elismerni, hogy ez hosszú időt vehet igénybe.

Szent Tamás: „Ennek oka az volt, hogy ha a külföldieknek megengedték, hogy beleavatkozzanak egy nemzet ügyeibe a letelepedésük közepette, akkor ebből sok probléma lehet, mivel az idegenek, akik még nem rendelkeznek szilárd közjóval a szívükben, olyat próbálnak tenni, ami bántó lehet az emberekre nézve.”

Kommentár: a józan ész Szent Tamásnál természetesen nem politikailag korrekt, hanem logikus. A teológus megjegyzi, hogy bonyolult dolog egy nemzetben élni. Időt vesz igénybe megismerni a nemzetet érintő kérdéseket. Azok, akik ismerik a nemzet hosszú történelmét, a legjobb helyzetben vannak ahhoz, hogy meghozzák a hosszú távú döntéseket a jövőről. Káros és igazságtalan lenne a jövőt azoknak a kezébe tenni, akik nemrég érkeztek, akik, bár nem a saját hibájukból, de kevés elképzeléssel rendelkeznek arról, hogy mi történik vagy történt a nemzettel. Ez a politika a nemzet megsemmisítéséhez vezethetne.

Illusztrációként ezen a ponton Szent Tamás később megállapítja, hogy a zsidó nép nem kezelte az összes nemzetet egyformán, mivel azokat a nemzeteket, melyek közelebb álltak hozzá, gyorsabban integrálták a népességbe, mint azokat, akik nem voltak olyan közel. Néhány ellenséges népnél egyáltalán nem engedték, hogy teljes közösségre lépjenek velük, mivel ellenségesek a zsidó néppel.

Szent Tamás: „Mindazonáltal lehetséges a felmentés egy embernél, hogy állampolgárságot kapjon néhány cselekedete alapján: ide kapcsolódik (Jud 14,6), hogy Achior, Ammon gyermekeinek kapitánya,”csatlakozott Izrael népéhez, minden egymást követő rokonaival.””

Kommentár: ez azt jelenti, hogy a szabályok nem voltak merevek. Voltak kivételek, melyeket a körülmények hoztak létre. Azonban az ilyen kivételek nem önkényesek voltak, hanem mindig a közjót tartották szem előtt. Achior példája leírja, hogyan ajándékozták meg az állampolgársággal a kapitányt és a gyermekeit a nemzet számára nyújtott jó szolgálatért.

* * *

Ez csak néhány gondolat Aquinói Szent Tamástól a bibliai elveken alapuló migrációs ügyekben. Egyértelmű, hogy a migráció során két dolgot kell szem előtt tartani: az első a nemzet egysége, a második pedig a közjó.

A migráció célja az integráció kell, hogy legyen, nem a szétesés vagy az elkülönülés. A bevándorlóknak nem csak az előnyök elfogadására kell törekedniük, hanem a felelősségre is, hogy csatlakoznak a nemzet teljes közösségéhez. Állampolgárként hosszú távon a személy egy nagyobb család részévé válik, és nem egy részvénytársaság részvényesévé, aki csak a rövid távú önérdekét keresi.

Másodszor, Szent Tamás azt tanítja, hogy a migrációnak figyelemmel kell lennie a közjóra; nem pusztíthat vagy nyomhat el egy nemzetet.

Ez megmagyarázza, hogy oly sok amerikai miért nyugtalan a tömeges és aránytalan bevándorlás miatt. Az ilyen politika mesterségesen vezet egy olyan helyzethez, ami elpusztítja az egység közös pontjait és elnyomja azt a képességet egy társadalomban, hogy az új elemeket szervesen beillessze egy egységes kultúrába. A közjót már nem veszik figyelembe.

Egy arányos bevándorlás mindig egy társadalom egészséges fejlődését jelenti, mivel új életet és tulajdonságokat juttat egy társadalom szervezetébe. De ha elveszíti azt a részt és aláássa az állam céljait, ez a nemzet jólétét veszélyezteti.

Ha ez megtörténik, a nemzet jól tenné, ha követné Aquinói Szent Tamás tanácsát és a bibliai alapelveket.

A nemzetnek kell gyakorolni az igazságosságot és a szeretetet mindenki felé, beleértve az idegeneket is, de elsősorban védeni kell a közjót és egységét, ami nélkül egyetlen ország sem képes hosszú távon fennmaradni.

Forrás angol nyelven: Return to Order website http://www.returntoorder.org/2014/07/saint-thomas-say-immigration-2/

Vélemény, hozzászólás?