Küzdelem a létért!

bojtecsnagygyermekeiÜlök az erdőben, nézem a fákat, a növényeket, látszólag minden szép, békés, nyugodt, pedig egy véres csatatéren vagyok! Itt minden, de minden küzd a létéért! Amelyik fa, bokor alul marad, az fölött a nagyra nőtt siheder fenyő kiterjeszti az ágait és a napot, a fényt magához ragadva megfojtja a lemaradó fácskákat. Itt nincs irgalom, a létért mindenkinek küzdenie kell, s az aki alul marad, az elveszik!

A bölcs ember kimegy az erdőre a baltával, de nem segít, nála sincs irgalom, az alulmaradt, száraz fára fejszével tör, mert tudja, hogy az jobban ég a tűzön! Tettével nem a gyengét, az elesettet segíti: “mert akinek van annak még adnak, s akinek nincs attól még azt is elveszik amiről azt gondolja, hogy az övé!”  (Mt. 13) Ilyen egyszerű, ezeket a kemény mondatokat a jóságos Jézus Krisztus mondta!

Szeretnék minden diákot elvinni az erdőbe, hogy megmutassam, megértessem velük, hogy a lét, Isten drága ajándéka egy hatalmas kincs, melyet nehéz megőrizni, kibontakoztatni, s melynek fenntartásáért küzdeni kell! Sajnos a mai világ, az egész oktatási rendszer hazudik a gyermekeinknek! A létért való küzdelem már nincs ott az iskolában, ha tanulsz, ha nem, átmész, s ha semmit nem tudsz, akkor azért a tanár, a nevelő a felelős, de te, ki cinikusan húzod a válladat, te nem vagy semmiért hibás! Pedig minden, de minden, ami az iskolában történik, az rólad szól, a te bőröd megy a vásárba! Gyermekeink Magyarországon voltak táborba, vetélkedőn vettek részt, és mindenki érmet kapott. Rákérdeztem, ti ilyen jók voltatok? Nem, jött a válasz, ott mi is, de mindenki kapott egy érmet, még az is, aki nem volt a pályán! Mit is mondhatok…. ?!

Volt egy lányunk, a szülei kivették mikor ötödik osztályos volt, kellett a pénz szivarra, az a kevés támogatás, mit az állam ad a gyermek után, és így a gyermek visszakerült az utcára. Erdélyben a hatóságok csak a hálóban halásznak, az otthonainkat ellenőrzik, az utcán ténfergő gyermekekkel senki nem törődik, így ez a kislány az úton felnőtt, ma négy gyermeke van négy férfitől! Ő sem küldi a gyermekeit az iskolába, kell a pénz szivarra….  Mit tehetnék? Csak azon tudok segíteni, ki írásban kéri a segítségünket, és csak akkor, ha ehhez sok-sok hatóságtól szerzek pecsétes papírt! Igen, nehéz kimondani, de Romániában közel annyi analfabéta van, mind egész Európában!

Szeretném, gyermekem, ha beléd hasítana  a félelem, léted veszélyben van, küzdened, tanulnod kell! Képezned kell magadat, mert – átvitt értelemben – minden egyes iskola egy úszó-iskola, és egészen biztos, hogy te is vízbe kerülsz, mély vízbe, hatalmas ragadozók közé, ahol ha nem tudsz úszni, akkor belőled csak zsákmány lesz!

Az egyik lányunk érettségi után néhány évvel megkeresett és azt mondta, hogy szeretne felpofozni! – Ugyan vajon miért? – kérdeztem tőle megszeppenve. Mert a papbácsi nem mondotta el, hogy ilyen sok rossz ember van a világon, kiáltotta a szemembe a csodaszép lányom, a könnyeivel küszködve! Te is jól tudod – válaszoltam neki -, hogy milyen sokszor mondtam, Jézus örökérvényű szavait: “Ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár körül és azt keresi, hogy kit falhat fel!” (Péter 1,5). Igen, ezt mondta a Csaba testvér, de én álmomban sem gondoltam, hogy ilyen nehéz tisztán, becsületesen talpon maradni ebben a világban! A hunyadi nyomornegyedben beszéltem egy fiúval, aki szomorúan mondta, hogy azok a gyermekek, kik nem kerülnek be az atya intézeteibe, azok már 18 év előtt legalább egyszer megjárják a börtönt!!

Ne hazudjunk a gyermekeinknek, egy nehéz, veszélyes kor jön, melyben ha nem tudnak saját lábukon megállni, akkor el fognak bukni és el fognak pusztulni! Tanítsuk meg gyermekeinket becsületes munkával, szülőföldjükön, szellemi, lelki, fizikai adottságaikat felhasználva megélni, iskoláinknak ez az egyetlen célja!!

Szeretettel,
Csaba t.

Vélemény, hozzászólás?