Család

A család az a természetes társulás, amelyben az ember megtapasztalja az emberi közösséget, egyedi és helyettesíthetetlen módon tartozik a társadalom javai közé. A családi közösség ugyanis személyek társulásaként születik. „Annál a közösségnél, amely az Én és a Te személyközi kapcsolatára vonatkozik, magasabb rendű az az összetartozás, amely az egységes Mi közösségét létesíti. Ennyiben a család mint személyek közössége az első számú emberi ’társadalom’.

A családi méretű közösség a legjobb garancia minden individualista vagy kollektivista befolyás ellen, mert benne a személy mindig úgy áll a figyelem középpontjában, mint cél, és sohasem úgy, mint eszköz. Teljesen világos, hogy a személyek java és a társadalom helyes működése szoros kapcsolatban van a házasság és a családi közösség megfelelő elhelyezkedésével a társadalmon belül. A közösségen belüli erős és szilárdan elkötelezett családok nélkül a népek erejüket vesztik.

A családban rögzülnek belénk életünk első éveitől fogva az erkölcsi értékek, itt adódik át a vallási közösség lelki öröksége, a nemzetek kulturális hagyománya; a család a társadalmi felelősség és a szolidaritás iskolája. Határozottan állítjuk a család elsőségét a társadalomhoz és az államhoz képest. Ez utóbbiak létezésének feltétele ugyanis, legalábbis teremtő funkciója révén, a család. A család továbbá, azon egyéb funkcióit tekintve, amelyeket valamennyi tagja érdekében gyakorol, fontosságában, értékében előbbre való azoknál a feladatoknál, amelyeket a társadalomnak és az államnak kötelessége ellátni. A család, mint sérthetetlen jogok alanya, legitimitását az emberi természetből nyeri, és nem az állam elismeréséből. A család tehát nem a társadalomért és nem az államért van, hanem a társadalom és az állam van a családért.

Egyetlen társadalmi modell sem – ha az ember javának szolgálata a célja – szakíthatja ki központi helyzetéből a családot, s annak társadalmi felelősségét. Ellenkezőleg, a társadalomnak és az államnak a családhoz való viszonyában kötelessége a szubszidiaritás elvéhez tartania magát. Ezen elv értelmében az állami hatóságoknak tilos kivenniük a család kezéből azokat a feladatokat, amelyeket az jól el tud látni önmagában vagy szabadon társulva más családokkal; másrészt viszont ugyanezen állami hatóságok kötelessége támogatni a családokat azzal, hogy biztosítanak számukra minden szükséges segítséget, hogy kellőképpen meg tudjanak felelni valamennyi feladatuknak.

(Részletek az Egyház társadalmi tanításának kompendiumából, a 213-214. pontokból)
http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/justpeace/documents/rc_pc_justpeace_doc_20060526_compendio-dott-soc_hu.html