Pokol Béla szerint a hatalmi ágak megsokasodása az utóbbi évtizedekben a nyugati világ államaiban a hagyományos három – törvényhozó, végrehajtó és bírói – mellett egy sor további hatalmi szektor leszakítását is létrehozta, melyekhez a választásokon kormányerővé vált politikai erő nem tud hozzáférni.
A példák:
- A pénzügypolitika szuverén irányítójaként az országok jegybankja kikerült és elszakadt a kormányhatalom ciklusától.
- A bírói kar önálló hatalomként szerveződése – túlmenve az egyedi bíró ítélkezési függetlenségét jelentő eredeti amerikai bírói hatalom értelmén – a bírói korporáció hatalmát hozta létre azzal, hogy önálló bírói belső választáson saját politikai testületet hozott létre önkormányzására, kirekesztve az igazságügyi minisztériumot ebből.
- Ugyanígy az egyetemi és tudományos szféra stratégiai ügyeinek a kormányzaton kívüli tudóskorporációhoz – tudományos akadémia – telepítése is említhető erre.
- Az alkotmánybíróság vagy a közigazgatást ellenőrző ombudsmani hivatalok rendszere is ilyen.
- Vagy éppen a médiaigazgatás- és felügyelet központi testületének kormányhatalomtól elválasztott ellenőrző és igazgatási hatalma.
- Ugyanúgy a további hatalmi ág leszakításokra példa az ügyészi szervezet kormányhatalom alóli kiemelése.
- Nem is beszélve azokról az országokról, ahol a nagyobb helyi önkormányzatok széles jogkörű régiókká vagy akár tagállamokká váltak tagolt helyi politikai elitekkel és sok milliárdos büdzsével.
Az állam ilyenfajta extrém hatalmi szétszakítottsága együtt élve a periodikusan ismétlődő választásokon megfosztható kormányhatalommal létrehozhatja azt a helyzetet, hogy a gazdasági-, a média- és a szellemi intézmények stabil magánhatalmi csoportjai tartósan meg tudnak szállni egy-egy vagy akár több államhatalmi ágat, melyek nem a milliós tömegek választásán nyugszanak. Ennek révén a többségi választással kialakuló kormányhatalom állama mellett ott működnek a magánhatalmak által megszállt mélyállam hatalmi ágai, és ezek a nyilvánosság előtt úgy kapnak prezentálást, mint a hatalommegosztás elvének és a jogállamiságnak az elengedhetetlen követelményei.
A Fidesz az alternatív elitépítése közben legfeljebb csak megkarcolni tudta és tudja az egyes szektorok és alrendszerek vezető gárdáinak összetételét, és legfeljebb kiegyenlítettebbé tudja tenni a bírói kart, ügyészi kart, közigazgatási vezérkarok állományát, az MTA tudományági vezető gárdáit és a médiaelitet. De dominánssá válni ezekben a szektorokban, sőt ezeket aztán stabil mechanizmusokkal mélyállammá összefogni csak kb. bő negyven-ötven év alatt tudná, ahogy a korábbi baloldali mélyállam is ennyi idő alatt épült ki. A konzervatív alternatív elitépítése is csak kis lépésekben tudott előre haladni, de ezekben a szektorokban még a paritást sem érte el a régi mélyállam vezető gárdáival szemben, nemhogy le tudta volna váltani ezeket.
Forrás: Mandiner
Köszönet Krómer Istvánnak!