Balthazár Zsolt: A Szentírás ABC-i

A Szentírást több nyelven írták le, időben sem egyszerre, a szöveg a szerkesztések során változott, még Kr. u. 500 előtt több nyelvre lefordították. Érdemes egyszer áttekinteni a használt írásjeleket.

Egyiptomban a legrégebbi időkben hieroglifákkal írtak. Szentírási szöveghez nem használták. Később egyszerűsödött az írásrendszer, áttértek a hieratikus (más néven papi) írásra. Még ezt sem használták a Szentírás lejegyzésére. További egyszerűsítést jelentett a démotikus (népi) bevezetése, amely nyomokat hagyott a későbbi kopt ábécé kialakulásában. A kopt nyelvre aránylag hamar lefordították a Szentírást. Az ábécé ma is használatban van.

Az ószövetség legnagyobb részben héber nyelven íródott. Az óhéber ábécé (más néven protohéber) igen közeli rokonságot mutat a közelben élő föníciai népek írásával. Az u. n. kvadratikus írást használják ma is, a magánhangzók jelölése (punktáció) viszonylag újabb eszköz, Kr. u. alakult ki. Természetesen létezik folyó írás is, amellyel a lejegyzés sokkal gyorsabb, mint a kvadratikus rendszerrel.

Az ószövetség egy része és az újszövetség egésze görög nyelven készült el. A Kr. u. 8. század előtt a majuszkulát használták, tévesen ezt görög nagybetűs írásnak nevezik. A minuszkula (tévesen görög kisbetűs) írás a bizánci birodalomban alakult ki, a mindennapi élet kiszolgálására. Mivel a Szentírást korán lefordították görög nyelvre, az igazán régi kéziratok majuszkulásak.

A latin ábécé a görög felhasználásával készült, a magyar szövegek leírásához is ezt használjuk.

Megemlíthetjük még, hogy Kr. u. 370 körül gót nyelvre is lefordították a Szentírást, a gót ábécé megőrzött néhány jelet a germán rúnákból.

Szintén korai ószláv, szír és örmény nyelvű fordítások is ismertek.

Az olvasás iránya a különféle írásrendszerekben különböző, szinte minden változat lehetséges.

Egyéb, igen sokféle írásrendszerekről jó összefoglalás található angol nyelven itt.

Szólj hozzá!