Tisztázzuk a dolgok egy részét!
A szubszidiaritás az Egyház társadalmi tanításában a legállandóbb és legjellegzetesebb alapelvek egyike az első nagy társadalmi körlevél megjelenése óta.
Amit az egyes egyének saját erejükből és képességeik révén meg tudnak valósítani, azt a hatáskörükből kivenni és a közösségre bízni tilos; éppen így mindazt, amit egy kisebb és alacsonyabb szinten szerveződött közösség képes végrehajtani és ellátni, egy nagyobb és magasabb szinten szerveződött társulásra áthárítani jogszerűtlenség és egyúttal súlyos bűn, a társadalom helyes rendjének felforgatása, mivel minden társadalmi tevékenység lényegénél és benne rejlő erejénél fogva segíteni – szubszidiálni – köteles a társadalmi egész egyes részeit, ellenben soha nem szabad bomlasztania vagy bekebeleznie azokat.
Nagyon szegény családból származó, úgymond szociális árvákat nevelünk az alapítványunkban. Vakációkor a gyerekek – hiába árvák – ők is hazavágynak. Így volt három gyermekünk is egy családból, ahol az apuka, anyuka élt, de tudtam, hogy egy garázsban hajléktalanok, teljesen lecsúszott egzisztenciák, nem akartam hazaengedni őket, de ők mégis kérleltek. Gondoltam, elviszem és este visszahozom őket.
Három kislányt hoztak hozzánk, szegénykéket az édesapa elhagyta, édesanyjukat felőrölte a mindennapi gond, kísértés, egy elhagyott autóban laktak, de a hideg őszben magukra maradva már csak sírni tudtak! Az arra járó jó emberek szóltak a rendőrségnek, és azok hozták el jó szándékkal a három kis gyermeket.
Néri Szent Fülöp (1515-1595) a jámborság és a szeretet, az utcai apostolkodás szentje volt, vallotta, hogy aki „Krisztuson kívül másvalakiért dolgozik, nem tudja, mit csinál.” A krisztusi lelkületű és vidám természetű, mindenkivel közvetlen Fülöp atyát már életében szentként tisztelték.
Luigi Magni humorban bővelkedő filmjében Fülöp atya a cselekvő szeretet megtestesítője, derűs lélek, soha nem önmaga jólétével, kényelmével törődik, a másokért tenniakarás vágya hatja át egész személyiségét. Rögtön a film elején megmutatkozik ez, szegény, megfáradt zarándokok lábait mossa, példát adva alázatból, ahogyan Krisztus is ezt tette az utolsó vacsorán, amikor megmosta tanítványai lábait (Jn 13,1-11).