Tisztázzuk a dolgok egy részét!
Az ember különleges módon van elkötelezve arra, hogy folyamatosan az igazságra irányuljon, tisztelje és felelősen tanúságot tegyen róla. A társadalmi viszonyok terén az igazságban élésnek sajátos jelentéstartalma van; emberek közösségi együttélése ugyanis akkor rendezett, termékeny, és akkor felel meg személyi méltóságuknak, ha az igazságon alapul. Minél nagyobb erőfeszítést tesznek a személyek és a társadalmi csoportok arra, hogy a társadalmi problémákat az igazságnak megfelelően oldják meg, annál jobban eltávolodnak az önkénytől, és közelítenek az erkölcsiség objektív követelményeihez.
Robert Sarah bíboros az olasz Settimo Cielo blogot bízta meg az alábbi elmélkedése közreadásával, mely az Egyházban jelenleg uralkodó, botrányoktól terhes, zűrzavaros állapotról szól. Egy botrány, amelyből – Jézus szavaival – csak „az igazság tesz minket szabaddá” (Jn 8,32).
Gerhard Ludwig Müller bíboros, a Hittani Kongregáció volt vezetője, akinek dogmatikai tudását aligha lehet megkérdőjelezni, éles kritikával elemezte a Ferenc pápa jóváhagyásával, és vállaltan az ő lelkipásztori útmutatásai alapján megfogalmazott Fiducia Supplicans nyilatkozat teológiai állításait. Ezt adjuk közre alább.
Ez a régebbi, ma már 4 éves videó az abszurd eszköztárával mutatja be, hova vezet az igazság relativizálása. A videó magyar feliratos, angol nyelvű.
Alább az evangelikál – a Szentíráshoz, az evangélium szavához hű – protestánsok egy írását közöljük. Katolikus plébániáinkhoz képest a protestánsok közösségeiben, azaz gyülekezeteiben az igehirdetés szellemi háttere valamivel eltérőbb lehet gyülekezetről gyülekezetre. Ez magyarázza, hogy az evangelikál keresztyének miért javasolják a hitükben hűségeseknek a „progresszív” irányzat elburjánzásának felismerése után inkább egy másik közösség keresését. Nekünk is tanulságos itt azokat a közléseket, gondolatokat számba venni, amelyek akkor is hitünket rombolják, ha azok látszat szerint „szeliden, jó akarattal” hangzanak el.
Azt mondják, hogy Amerika intoleranciától szenved. Ez nem igaz! Éppen a toleranciától szenved: a helyes és a téves, az igaz és a hamis, az erényes és a gonosz, Krisztus és a káosz egyidejű toleranciájától. Hazánkat nem is annyira a bigottok – szenteskedő vakbuzgó fanatikusok -, hanem sokkal inkább a „széles látókörűek” özönlötték el. Azt az embert, aki rendezett módon el tudja igazítani a gondolatait, mint ahogy egy ember rendbe szedi az ágyneműjét, bigottnak nevezik; de az olyan embert, aki épp oly képtelen döntésre jutni, mint az elvesztegetett időt bepótolni, toleránsnak és „széles látókörűnek” nevezik.
Az egyetlen módja, hogy ellenálljunk az „erkölcsi kompromisszum törvényének”, ha nem kötünk kompromisszumot. Amit ugyanis tegnap erkölcstelennek tartottak, és amit ma erkölcsösnek tekintenek korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között elfogadjuk.
Amit
– tegnap erkölcstelennek tartottak, és amit
– ma erkölcsösnek tekintenek korlátozott körülmények között, azt
– holnap minden körülmények között elfogadjuk.
Történelmünkből jól tudjuk, hogy idősödő István királyunk fiát, Imrét fel akarta vértezni a királyi hatalom gyakorlására és szolgálatára, ezért intelmekkel fordult hozzá. Ezekben a buzdító szavakban a Szentírásra építő keresztény hagyomány legfontosabb erényeit, az elmélyült hitet, az imádságos lelkületet, az Egyháznak mint Isten népének szeretetét, a békeszerető szívet, a megbocsátást, a vendégszeretetet állítja követendő például fia elé. Ezek között az első a hit pajzsának viselése. Szent Pál apostolra hivatkozva írja:
„Ha a hit pajzsát megőrzöd, birtokában leszel az örök élet sisakjának is (Ef 6,16–17). A lélek eme fegyvereivel aztán törvényesen küzdhetsz majd a látható és láthatatlan ellenségeid ellen egyaránt.”
Böjte Csaba: Karácsony előtti fohászKarácsonyra készülünk, Jézus azt mondotta, hogy: „nem kaptok, mert nem kértek!” Ezért én alázattal megfogalmazom karácsonyi kérésemet a magam és az emberiség nevében!
