Az egyetlen módja, hogy ellenálljunk az „erkölcsi kompromisszum törvényének”, ha nem kötünk kompromisszumot. Amit ugyanis tegnap erkölcstelennek tartottak, és amit ma erkölcsösnek tekintenek korlátozott körülmények között, azt holnap minden körülmények között elfogadjuk.
Az előző cikkben láttuk, hogyan működik az erkölcsi kompromisszum törvénye a fogamzásgátlás, az abortusz és a csecsemőgyilkosság kérdéseit illetően. A folytatásban most meg kell látnunk, hogyan vonatkozik ez a homoszexualitásra és a homoszexuális házasságra. A törvény ismételt megfogalmazása:
Amit
- tegnap barbárnak, erkölcstelennek és elképzelhetetlennek tartottak,
- ma erkölcsileg elfogadhatónak tekintenek, mint egy jogi aktust korlátozott körülmények között, azt
- holnap minden körülmények között alapvető emberi jogként fogadunk el, „a civilizált társadalom általános fejlődése részének tekintve”, „ami nélkül elképzelhetetlen élni”.
Számos tanulságot levontunk az erkölcsi kompromisszum törvényéből, ahogy azt az első cikkben láthattuk.
Először is történelmileg egyértelmű, hogy az elmúlt 200 évben a szekuláris gondolkodásúak folyamatosan arra törekedtek, hogy átváltoztassák „alapvető emberi jogokká” azt, amit a keresztények egykor „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen dolognak” tartottak, mint a fogamzásgátlás, az abortusz, és a gyermekgyilkosság.
Másodszor, amikor a keresztények kompromisszumot kötnek és megengedik, hogy az egykor erkölcstelennek tartott dolgot korlátozott körülmények között meg lehessen tenni, a szekularisták (akik korábban azzal érveltek, hogy azokat csak korlátozott körülmények között kell elfogadni) azt fogják állítani, hogy azokat bármilyen és minden körülmény között alapvető jognak kell tekinteni.
Harmadszor, amiről a keresztények történetesen úgy gondolják, hogy „barbár, erkölcstelen és elképzelhetetlen” egy adott időben, nem jelzi azt, hogy mi is történik valójában a jövőben, mivel a ma átalakul tegnappá, és a holnap pedig mává. Bármi elképzelhetetlen is a keresztények számára egy adott most időpontban, az már úton halad afelé, hogy jó legyen egy szekuláris gondolkodású holnap számára.
Ezzel el is érkeztünk az erkölcsi zűrzavar hatalmas felhőjéhez, amelyet az a nyilatkozat váltott ki, amely megerősíti az azonos neműek polgári együttélését, „mint jogi aktust korlátozott körülmények között”: „Amit meg kell alkotnunk, az a polgári együttélésről szóló törvény. Ily módon jogilag rendeződik a kérdésük.” De ez a kijelentés közvetlenül ellentétes egy 2003-ban, Szent II. János Pál által kiadott rendelkezéssel (Ratzinger bíboros és a Hittani Kongregáció által):
„a homoszexuális személyek iránti tisztelet semmiképpen nem vezethet a homoszexuális magatartás jóváhagyásához vagy a homoszexuális együttélések törvényes elismeréséhez.”
A Hittani Kongregáció ezen utóbbi kijelentésének feltételezése az volt, hogy a „törvényes elismerés” elkerülhetetlenül a „homoszexuális magatartás egyfajta jóváhagyása”. Ez az erkölcsi kompromisszum törvényének ismerete és elismerése. Bármi legyen is most a szándék, ez a kísérlet egyszerre nem tudja megvalósítani a homoszexuális együttélés jogi elismerését és ugyanakkor az erkölcsi visszatartást a homoszexuális viselkedéstől.
Ez nagyon sajnálatos, mert a jövőt könnyen megjósolhatóvá teszi.
Ahol tegnap világos volt, hogy az Egyház mit tanít a homoszexualitásról, ott ma zűrzavar van, és maga a zűrzavar egyfajta kompromisszum, ami előkészíti az utat az Egyház tanításának teljes felforgatására holnap. Az erkölcsi kompromisszum törvénye biztosítani fogja, hogy az egyháznak a házasságról szóló tanítása hamarosan ugyanolyan kulturális, jogi, sőt egyházi irrelevanciára csökkenjen holnap, mint amit a fogamzásgátlás elleni tanítása elszenved ma. A jogi kivétel hamarosan állítólagos joggá válik, ami ledönt minden korlátot még a keresztények között is.
Ezt a sivár jövőt könnyű megjósolni, mert a javasolt jogi kompromisszum már hatályba lépett a szekularizált társadalomban, amely már legalizálta a homoszexuális együttélést, mint tényleges házasságot (nem pusztán csak polgári együttélést), és halad az úton afelé, ami ma még elképzelhetetlen – legalábbis mi feltételezzük – még a legliberálisabb katolikusoknak is.
Ez a jogi kompromisszum egy vonal, amit a homokban húztak meg, de a futóhomok már a rajzolása előtt elmozdult.
A homoszexuális házasságok monogámként történő szekuláris jóváhagyása most közvetlenül vezet a többnejűség legalizálásának szorgalmazásához az USA-ban és Európában (az előbbiben a mormonok, az utóbbiban a poligám bevándorlók miatt). Következik a poliamorista házasság [nyitott házasság] jogi elismerése, férfiak és nők válogatás nélküli keverékével. Ami elképzelhetetlen most , helyesnek fogják tekinteni holnap.
Beszéljünk a pedofília legalizálásának szorgalmazásáról? Elképzelhetetlen, mondják sokan. Nos, teljesen legálisnak és erkölcsösnek tekintették a pogány Görögországban és Rómában, csakúgy, mint a homoszexuális házasságot Rómában és máshol. A kereszténység volt az, ami megváltoztatta ezt, és úgy, hogy nem veszélyeztette a szexualitás és a házasság doktrináit függetlenül attól, hogy a pogány társadalom mit tartott erkölcsösnek vagy törvényesnek.
De ha egy kis kompromisszum egyszer már megengedett, attól kezdve az erkölcsi kompromisszum törvénye „nem nyugszik”. Nem nyugszik a mostani korlátozott jóváhagyás okán, ami két azonos nemű személy polgári együttélését illeti. De ennek lesz folytatása.
Hamarosan a pápa vagy utódja szembesül a világi társadalommal, amely túllép a homoszexuális házasságokon és jogilag elismeri a poligámiát és poliamóriát.
És pontosan milyen jogi kompromisszumot kell majd megengedni a transznemű pároknak?…
Nagyon egyszerű igazság a következő: az egyetlen módja annak, hogy ellenálljunk az erkölcsi kompromisszum törvényének az, ha nem kötünk kompromisszumot, és különösen akkor nem, ha ez jogi aktusnak tűnik. Ez a legnehezebb feladat minden pápa számára…
Forrásanyag: National Catholic Register
Köszönet a fordításért: www.karizmatikus.hu