Egy kocsmába minden nap együtt tért be sörözni 10 ember és a végén összesen mindig 100 dollárt fizettek a sörért. A 10 ember anyagi helyzete azonban nagyon eltérő volt, ezért egymás közt nem azonos arányban osztották el a sörözés költségét, hanem a következőképpen:
Az első 4 ember soha nem fizetett semmit, ők voltak ugyanis a legszegényebbek.
Az ötödik mindig 1 dollárt fizetett.
A hatodik 3 dollárt fizetett.
A hetedik 7 dollárt fizetett.
A nyolcadik 12 dollárt fizetett.
A kilencedik 18 dollárt fizetett.
A tizedik, a leggazdagabb pedig 59 dollárt fizetett az összesen 100 dolláros számlából.
Tehát így döntöttek, és a tíz ember minden nap boldogan sörözött egészen addig, amíg a bár tulajdonosa elő nem rukkolt azzal, hogy mostantól kedvezményt ad nekik: „Mivel olyan jó vásárlók vagytok, mától olcsóbban adom nektek a sört, összesen 20 dollárral.” Ettől kezdve tehát a sör a 10 ember számára csak 80 dollárba került.
A csapat továbbra is ugyanolyan alapon szeretett volna fizetni a sörért, mint addig. Elkezdtek gondolkozni azon, hogyan osszák el a kedvezményt. Tulajdonképpen az első 4 embert a változás nem érinti – ők továbbra is ingyen fognak inni, ez világos. De mi legyen a másik 6 emberrel – a fizető vendégekkel? Hogyan tudják elosztani a 20 dollár engedményt, hogy mindenki elégedett legyen?
Kiszámolták, hogy a 20 dollár 6 részre osztva 3,33 dollár fejenként. Ha ekkora részt levonnának mindenki számlájából, akkor az ötödiknek és a hatodiknak sem kellene fizetni a sörért. A bár tulajdonosa inkább azt javasolta, hogy az lenne igazságos, ha mindenkinek a részéből körülbelül ugyanakkora százalékot vonnának le és tett is egy javaslatot:
Az első 4 ember továbbra sem fizet.
Az ötödik, ahogy az első 4, semmit se fizetne (ez 100% megtakarítás).
A hatodik 2 dollárt fizetne 3 helyett (33% megtakarítás).
A hetedik 5 dollárt fizetne 7 helyett (28% megtakarítás).
A nyolcadik 9 dollárt fizetne 12 helyett (25% megtakarítás).
A kilencedik 14 dollárt fizetne 18 helyett (22% megtakarítás).
A tizedik, a leggazdagabb pedig 49 dollárt fizetne 59 helyett (16% megtakarítás).
Láthatjuk,
– mind a 6 ember jobban járt a korábbi állapothoz képest,
– az első 4 továbbra is ingyen ivott, és most már az ötödik is ingyenes lett,
– a megtakarítás csökkenő arányú volt a jobb anyagi helyzetűek felé haladva.
Amikor azonban aznap kimentek a bárból, az emberek elkezdték összehasonlítani a megtakarításukat.
A hatodik ember ezt mondta: „Én csak 1 dollárt kaptam a 20 dolláros engedményből, ő pedig 10-et” – mutatott a tizedik emberre.
„Ez igaz!” – kiáltotta a hetedik: „Miért kap ő 10 dollárt, mikor én csak kettőt? A gazdagok kapják az összes kedvezményt.”
„Várjunk csak,” – kiabált az első négy ember kórusban – „mi nem kaptunk semmit, a rendszer diszkriminálja a szegényeket!”
Végül a kilenc ember körülvette a tizediket és jól elverték.
A következő este aztán már csak kilencen jöttek el sörözni, leültek, és a tizedik nélkül itták a söröket. Amikor a fizetésre került a sor, rájöttek valami fontosra: még együtt se volt annyi pénzük, hogy a számla felét kifizessék.
Tanulság:
Ilyen az adórendszerünk működése. Az emberek, akik a legmagasabb adókat fizetik, kapják adott esetben a legnagyobb összegszerű kedvezményeket. Ha túladóztatják és támadják őket, azért mert túlságosan gazdagok, egyszer csak nem lesznek köztünk többet. Sőt előfordulhat, hogy külföldön fognak inni, ahol a légkör barátságosabb…
Azoknak, akik ezt értik, NEM KELL elmagyarázni.
Azoknak, akik nem értik, NEM LEHET elmagyarázni.