Megkértünk egy gazdasági szakembert, magyarázza meg egy olyan szinten az európai gazdasági válságot, hogy az okát minden szam…, pardon, mindenki megérthesse. A következő kis történetet kaptuk:
Egy kis falucskában ismeretlen lovag verte fel a tanyáját és 100 eurót ajánlott minden eladó szamárért. Egy része a lakosságnak eladta a szamarát.
Másnap a lovag még jobb ajánlatot tett: 150 euró darabja minden szamárnak! A lakosság egy további része is az eladás mellett döntött. Az elkövetkező napon már 300 (háromszáz!) euróra tetézte az ajánlatát, ekkor az utolsó pár szamár is gazdát cserélt.
Látván, hogy több szamár már nem akad, hát 500 eurót ígért minden szamárért, amit a jövő hétig kerít a falu bármelyik tagja… És távozott.
A következő napokban pedig elküldte a szolgáit a korábban megvásárolt szamarakkal és 400 euróban árultatta darabját ugyanabban a falucskában. A biztos jövedelem hitelében kaptak a falubeliek az ajánlaton és megvették újra a saját szamaraikat 400 euróért. Akinek meg pénze nem volt, hát kölcsönt vett fel.
Eljött a vágyálmok hete, de az úrnak és szolgáinak bottal üthették a nyomát. Sehol sem voltak.
Az eredmény: a falucska megtelt szamárral és nyakig adóssággal.
Aki kölcsönt vett föl, hiába adta volna el a szamarát, immár szokásos áron, az addigi költségeket és az adósságot nem tudta volna visszafizetni. A pénzkölcsönzők is elsírták a bajukat a hatóságnak, hogy segítség nélkül ők is tönkre fognak menni és akkor ki fog tovább pénzt kölcsönözni? Mindenki tönkremegy?
Ekkor ahelyett, hogy a polgármester a falubelieket mentette volna meg és kárpótolta volna őket, a község pénzét a bankároknak – pardon pénzkölcsönzőknek – adta oda, hogy ne menjenek tönkre. (Hiába na, közelebb a gatya mint a nadrág.) A pénzkölcsönzők viszont nem törlesztették a falubeliek adósságát, hanem továbbgyötörték őket a visszafizetésért!
A polgármester tehát elpazarolta a község kasszáját és így eladósodott. Megpróbált ugyan a környező községektől is pénzt kölcsönözni, de ezek meg azt válaszolták, hogy nuku segítség és nuku pénz, mert úgy sem fogja tudni visszafizetni. A végeredmény: mindenki becsapva.
Ezután a pénzkölcsönzők még egy csomó személytől elkoboztatták a már értéktelen szamarakat, zálog gyanánt. A falubeliek egy csomó pénzt veszítettek, már akinek volt. Akinek nem volt, annak adóssága lett. A község tönkrement és elvesztette a hitelét. Ezután pénzt csak nagyon magas kamatra kaphat csak a pénzkölcsönzőktől. És persze spórolni kell! A község csökkentette a hivatalnokok fizetését…
Nos, ösmerős? Münk mik vogymuk?
Szerző: ismeretlen
Portugál eredetiből fordította egy román, abból pedig egy magyar. Képek az internetről…