Jézus arra tanít bennünket, hogy senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint aki életét adja barátaiért, övéiért. Ezt a tanítást követi – akár hitvallással, akár tudattalanul is –, aki vállalta, hogy egy nemzetet, egy országot véd, kiáll egy igazságért. Amikor megemlékezünk minden magyarról, aki védte ezt a földet, ezt az országot, akkor kötelességünket teljesítjük, és megmutatjuk, hogy nem feledjük áldozatukat. Emlékezzünk rájuk imádságos szeretettel, kérve számukra az örök élet boldogságát, és kérve azt, hogy az áldozatuk ne legyen értelmetlen, hanem tanuljunk belőle, és a példájukat követve tudjuk őrizni az ősök hagyományát, a magyar nemzet szellemi és lelki kincseit, tudjuk szolgálni minden magyar életét.
Tudjuk, hogy a legfontosabb az életben a család, a nemzet és a haza, a becsületesség, valamint a tisztesség. De látjuk azt is, hogy ezek időről időre megkérdőjelezett értékek, mintha nem volna minden emberi élet szent, mintha nem lenne világos a természet törvényében, hogy az embert Isten teremtette saját képmására, az isteni elgondolás szerint. Úgy teszünk, mintha megkérdőjelezhető és felülírható lenne, mi a nemzet. Pedig kinek-kinek megvan a hazája, az otthona, amely számára szent, és amelynek földje eltemette elődeit; ahol múltjának történelme zajlott. Úgy teszünk, mintha mindez eltörölhető lenne egy tollvonással. Ma azokra emlékezünk, akik nemcsak tudták, mik az örök emberi értékek, hanem meg is élték azokat. Készek voltak a legtöbbet, az életüket is odaadni áldozatul, a nemzetért, az országért, a családjukért.
Nemcsak emlékeznünk kell azokra, akik világosan látták az örök értékeket, és készek voltak a legtöbbet adni másokért, hanem példájukból erőt kell merítenünk saját életünkre is. Fejet hajtunk előttük, akik igazán a legtöbbet tették, akikben nem volt megalkuvás. Az életük tisztességes helytállás volt, és nem lehetünk méltó utódok, ha csak emlékezünk, és nem próbáljuk meg példaként állítani őket magunk elé, neveléssel, példamutatással, történetük elbeszélésével.
Mert a bennünket felváltó nemzedékek fiataljai számára is tovább kell adnunk emléküket, hiszen csak a hősök nyomán születnek hősök, csak a tisztán látó emberek tudnak tisztánlátást tanítani. Azok, akiknek rend van a szívében-lelkében, akiknek kész az életük a legnagyobb áldozatra is. És a népnek, melynek tagjai képesek így gondolkodni, nem kell félnie, mert lesz jövője.
Adja az Úr, hogy a magyarnak így legyen mindig jövője. Adjon megnyugvást, békét a hősöknek, adjon nekik örök életet a mennyben, segítsen bennünket, hogy példájukat, ha kell, képesek legyünk követni, ha ezt kéri tőlünk a haza.
Pákozd, 2021. május 30. Spányi Antal püspök