A lengyel horgász kifogott egy aranyhalat. A hal kérlelni kezdte a lengyel horgászt:
- Kérlek, dobj vissza és teljesítem három kívánságodat!
A lengyel horgász visszadobta a vízbe. Az aranyhal rögvest felbukkant és kérdezte:
- Mi az első kívánságod?
- Hogy a kínai hadsereg vonuljon ide a lengyel határra, aztán forduljon vissza és menjen haza.
- Jó, meglesz. És mi a második kívánságod?
- Hogy a kínai hadsereg vonuljon ide a lengyel határra, aztán forduljon vissza és menjen haza.
- Hmm, és mi a harmadik kívánságod?
- Hogy a kínai hadsereg vonuljon ide a lengyel határra, aztán forduljon vissza és menjen haza.
- De lengyel horgász, te háromszor ugyanazt kívántad! Miért?
- Mert közben a kínai hadsereg hatszor átgázol az oroszokon.
Az nem kérdés, hogy a szovjet-kommunista uralom alatt élő lengyel horgász kedvelte-e az szovjeteket. Nem kedvelte. De kedvelte-e vajon a kínai hadsereget? Fontos a válasz: őket sem. Csak ismerte az akkori szovjet-kínai ellentétet és arról ábrándozott, hogy hátha így megszabadulna az országa az elnyomástól.
Most lássunk egy cserét:
- Legyen a vicc mostani, 2023-ból.
- Legyen a lengyel horgász magyar horgász.
- Legyen az akkori kínai hadsereg a mai orosz hadsereg.
- És legyen az akkori lengyel-szovjet határ a mostani magyar-ukrán határ.
Mi is lenne ekkor a magyar horgász kívánsága? Hogy az orosz hadsereg hatszor átgázoljon az ukrán hadseregen…
Ettől ugyan nem vesz rajtunk erőt nagy kacagás, de hogy a dolog eredménye megnyugtatóbb lenne Magyarország számára, mint a mostani helyzet, az bizony valószínű. Ne felejtsük, a horgász – legyen az lengyel vagy magyar – ábrándjában mindegyik esetben a legázoló hadsereg végül eltávozott a határtól és visszament az országába. És legfőképpen vegyük észre, hogy itt egyik horgász sem szimpatizált egyik hadsereggel sem.
Szóval, de jó lenne… Néha furcsa dolgot juttat az ember eszébe a béke utáni vágy.
Forrás:
Private communication