A Katolikus Egyház Katekizmusa (KEK) erre a ma sokakat érdeklő kérdésre is jól használható választ ad, ráadásul úgy, hogy a válasz sokkal korábbi, mint a tömeges bevándorlási igény jelentkezése a mai korban, 2015-től kezdődően.
Tehát idézet a Katolikus Egyház Katekizmusából, 2241. pont:
„A lehetőség határain belül a gazdagabb országok tartoznak befogadni az idegent, aki biztonságot és alapvető megélhetést keres, amit szülőföldjén nem találhat meg. A közhatalom tartsa tiszteletben a természetes jogot, amely a vendéget a befogadó oltalma alá helyezi.
A politikai hatóságok a rájuk bízott közjó érdekében a bevándorlási jog gyakorlását különböző jogi feltételekhez köthetik, különösen azáltal, hogy a bevándorlókat kötelezik bizonyos dolgokra a befogadó országgal szemben. A bevándorlónak hálával tiszteletben kell tartania a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományait, engedelmeskedjék törvényeinek és járuljon hozzá a terhek viseléséhez.”
Igen, a lehetőség határain belül a gazdagabb országok fogadjanak be, ha
- biztonságot keres, tehát ha az élete a szülőföldjén valóságos veszélyben volt, nem általában „arrafele”, hanem valóságosan ott, ahol élt
- alapvető megélhetést keres, tehát nem viszonylagosan jobb megélhetést, hanem életteret egyáltalán.
Itt azonban a döntő, hangsúlyozandó tartalom azonban a második szakaszban található. Egyesek ugyanis szeretik itt csak az első szakaszt elolvasni, mintha a második szakasz nem is állna ott… Tehát igenis a befogadó országok vezetőinek – éppen a közjó érdekében – szabad jogokat kikötniük. Sőt, a bevándorló személy a befogadási eljárás kezdetétől nem lehet követelődző, önérzetes, öntörvényű, pofátlan. Még az is helyes, ha fizetnie kell érte, persze ha van neki miből. De legfőképpen a fogadó ország hagyományait kell tiszteletben tartania. Még az sincs odaírva, hogy ezek a hagyományok jók vagy rosszak. Néha ugyan eszébe jut az embernek, hogy egyes európai nők kihívó öltözékét talán éppen a migránsok szemtelen gesztusai által a Jóisten kritizálja ;), de nem, ebbe a zsákutcába nem érdemes belemennünk. Ha most ez folyik itt, Európában, akkor a fenti 2241/2. bekezdés alapján a migráns minden nemű öltözéket, uszodai bikinit is csak tisztelettel fogadhat, nem kritizálhat, ő nem viselkedhet másképp, mint ami megfelel az európai (férfias tartózkodó) hagyománynak.
És ez még ráadásul a migránsok öltözékére is vonatkozhat: nekik pedig követniük kell az európait, gyerekeik nem akadályozhatják a tornaórát, nem mondhatják, hogy az ő hagyományaik mások. Ha mégis azt mondják, hogy ez nekik nem elfogadható, akkor fel is út, le is út, mint Szent László királyunk idejében.
Mindezek ellenére hangsúlyozzuk azt, hogy a KEK idézett 2241. pontja nem azt állítja, hogy ha a migráns keresztény, akkor fogadjuk be, és ha nem, akkor ne fogadjuk be. Pedig megemlítendő, hogy hallunk keresztény migránsokról itt, Európában most, akik attól szenvednek, hogy a befogadó táborban a többi muzulmán menekült jobban kiközösíti, bántja, mint korábban saját hazájában. A KEK idézett 2241. pontja alapján azonban a fő kérdés az, hogy ha egy katolikus pap mondjuk a Keleti pályaudvarnál étellel kínálta a migránsokat, azok öntudatosan visszautasíthatták-e az ételt, azért, mert aki kínálta, az egy keresztény. Éppen a második bekezdés alapján állíthatjuk, hogy így nem viselkedhetnek, hiszen éppen ez az a viselkedés, ami a fogadó ország anyagi és szellemi hagyományainak tiszteletben nem tartása.
Ennél a kérdésnél lehet egyébként tetten érni egyesek eltérő megközelítési módját: vannak, aki a fent leírtat valójában azért nem fogadják el, mert szerintük a keresztény hagyomány már nem része Európának. Az ilyen vélemények hangadói persze nem szoktak szemtől szembe ilyen „durván” fogalmazni, emellett ráadásul számonkérés formájában szívesen idéznek innen-onnan a Bibliából. Onnan lehet őket könnyen felismerni, hogy egyrészt a nőkre „ugró” migránsok esetében elégnek tartanak egy kis felvilágosítást, másrészt szerintük nincsenek hagyományok, amikhez a migránsoknak alkalmazkodniuk kellene.
Eddig tehát még nem érintettük a migránsokhoz kapcsolódó vagy éppen nem kapcsolódó terrorizmust. Erre egyébként van legalább egy – a migránskérdésnél sokkal általánosabb – külön pont a Katolikus Egyház Katekizmusában, 2321. pont: „Az emberölés tilalma nem zárja ki, hogy a jogtalan támadót ártalmatlanná tegyék. A törvényes önvédelem súlyos kötelessége azoknak, akik mások életéért vagy a közjóért felelősek.” Ne legyen félreértés, ez azt jelenti, hogy ha a terroristák miatt az emberek élete veszélyben van, a terroristákat a hatóságnak kötelessége lelőni a közjó érdekében.