(A szerző református igehirdető, tanár, róla bővebben itt.)
A közhiedelemmel ellentétben a farizeusok többsége ma ugyanúgy nem a tanítványok közösségében van, mint ahogy Jézus idejében sem ott voltak, és ma sem az Isten parancsolatait vasalnák be a tanítványokon, hanem az emberi hagyományokat. Természetesen ennek akkor van jelentősége, ha a farizeizmus ókori jelenségét általános mintaként értjük és ezt a mintázatot keressük ma is a környezetünkben. Ez a törekvés nem alaptalan, csak akkor az alkalmazásban legyünk egy kicsit precízebbek.
Félreértés, hogy a farizeusok egyszerűen azok a képmutató keresztények lennének, akik szigorúan ragaszkodnak a Bibliához és bár maguk kijátsszák a parancsolatokat, korholják a hitben gyengéket. Vannak ilyen farizeusok is, rengeteg kárt is okoznak, de nem ők vannak ma sem többségben. Ha az erkölcsi magaslatról ítélkező farizeusokat a tanítványok között, vagy elsősorban a névlegesen vallásos, konzervatív körökben keressük, beleragadtunk egy korábbi kor sémáiba.
A farizeusok erkölcsi mércéje csupán emberi hagyományokon nyugszik, és az emberi hagyományokkal kapcsolatban az egyik legfontosabb tény, hogy azok bizony változnak. Sokak figyelmét elkerülte, de a világunkban tektonikus fordulat ment végbe az etika területén. Jézus tanítványai ma olyan mércék alapján kerülnek szégyenpadba, amik korábbi időkben elképzelhetetlenek lettek volna. A felemelt mutatóujjak nem abból az irányból merednek ránk, mint régen. Amikor például egy papról kiderül, hogy melegbárok rendszeres látogatója, elsősorban nem azt kérik rajta számon, hogy papként ilyet tesz (ez csak abszurdabbá és felháborítóbbá teszi a vétséget), hanem azt, hogy a homoszexualitás ellen beszél, holott élhetne az új erkölcsi standardok szerint is, autentikusan. Erkölcstelen, mert elfojtotta a vágyait. Erkölcstelen, mert ítélkezett. Erkölcstelen, mert úgy ítélkezett, hogy közben mégsem fojtotta el a vágyait, de nem is vállalta azokat fel, mint a másik sztárpap, aki viszont felvállalta és kilépett. Erkölcstelen, mert konzervatív politikai ügyeket (sőt pártokat!) támogatott. Nem a saját erkölcsi mércéje szerint erkölcstelen, hanem a megváltozott emberi hagyományok mércéje szerint az. Aki nem tudja, miről beszélek, nem olvasott kommenteket az elmúlt hetekben.
Az új farizeusok új emberi hagyománya az autentikus egyént állítja a középpontba. Isten igéje helyére a felvilágosodás utáni évszázadokban kicsírázó, majd az elmúlt évtizedekben szárba szökkent egokultuszt helyezi, és annak radikálisan újszerű etikai követelményeit. Julien Benda Az írástudók árulása című könyvében írja, hogy az emberiség kétezer éven át a rosszat cselekedte, de méltányolni a jót méltányolta, majd megtörtént az írástudók árulása, és attól kezdve az ember nemcsak cselekszi a rosszat, de meg is ideologizálja, és azt kezdi méltányolni. Így született meg az új farizeusság, amely a keresztényeken immár az egovallás kérlelhetetlenül ránk nehezedő hagyományait kéri számon. A kereszténységünket eleve erkölcstelennek tartja, ha nem épp kineveti.
Az új farizeusok nagyobb eséllyel beszélnek ma befogadásról, feltétel nélküli szeretetről, önrendelkezésről, egyenlőségről, sokszínűségről, autenticitásról, szabadságról, az elfojtás veszélyéről, irgalomról, megértésről és az önismeret fontosságáról, mint a régi parancsolatokról, és azzal vádolják Jézus tanítványait, hogy ők viszont nem igazodnak ezekhez az emberi hagyományokhoz, mert kirekesztők, gyűlölködők, elnyomók, homofóbok, szekértolók, farizeusok. Mert keresztények. Erkölcstelenek, mert nem az ő megváltozott, posztkeresztény mércéik szerint élnek, hanem egy régi, meghaladott zsinórmérték szerint, amely felett a történelem (és ők) már kimondták az ítéletet.
Az új farizeusok olyan parancsolatokat kérnek számon rajtunk, amelyek korábban ismeretlenek voltak. Az új parancsolatok és azok őrei pedig egyre sokasodnak. Egyesek vegán harcosokként állnak ki a főterekre, és az irgalom nevében bírálják ragadozó életmódunkat. Mások klímaaktivistákként, a teremtésvédelem nevében ítélnek el bennünket kapitalista tékozlásért. Vannak antirasszista farizeusok is, akik ha fehérek vagyunk, a bőrszínünkből fakadó előnyökért hibáztatnak, ha meg feketék és keresztények, pláne ha konzervatívok, faji árulásért. Vannak LMBTQ-aktivista farizeusok, akik maradiságunkért kárhoztatnak, és gyűlöletnek nevezik azt. A harcos feminista farizeusok a patriarchális istenképünk erkölcstelensége miatt határolódnak el tőlünk. És persze ott vannak azok az újabb frakciók is, amelyek az előbbiekre adott reakcióként valami férfiasabb, férfiasan pogány erkölcsre vágynak, és elsősorban gyengeséggel és feminin megalkuvással vádolják a keresztényeket.
Csupán arra akarom felhívni a figyelmet, hogy nagy eséllyel rossz irányba nézünk, ha a farizeusveszélyt a bibliás testvérek irányából várjuk. Onnan is jönnek nyilak, de a nyílzápor jelentős része az ellenkező irányból zúdul ma ránk. A tanítványok körén kívülről, mint Jézus idejében. Idővel a farizeusok emberi hagyományai nemcsak változnak, de akár az ellenkezőjükre is fordulnak. Legyünk résen és őrizkedjünk a kovászuktól!
Forrás: https://divinity.szabadosadam.hu/az-uj-farizeusok/
Hogy az új farizeusok mennyire más „új erkölcsi standardok” szerint ítélnek, erre példa alább a facebookról:
Bár e fent idézett szerző munkássága nem éppen szalonképes számunkra, de ebből a példából jól látható: számára semmi baj sincs egy pap esetében a homoszexualitás kiélésével (ez folyt titokban), hanem csupán az a szégyen, hogy ezt leplezni próbálta a nyilvánosságban.
Általában is észrevehető, hogy tulajdonképpen nehezen tudják kritizálni a kiélt homoszexualitás hajlam miatt megbotlottakat. Hiszen ami számunkra, keresztények számára itt súlyos gond, ők azt nem róhatják az elkövető szemére, mivel az számukra erkölcsileg rendben van, sőt, inkább „cool”. Így nekik csak egy hazugság felfedése marad, az ezen való gúnyolódás, mintha ennyi lenne összesen, amiért bocsánatot kell kérni….