A Big Tech szép új világában (amely kezd az Aldous Huxley által elképzelt önkéntes pokol-paradicsomhoz hasonlítani), ahol saját ideológiával rendelkező új hírmonopóliumok veszik át az életünk és a gondolataink feletti ellenőrzést, és ahol algoritmusokkal és egyre nyilvánvalóbb cenzúrával alakítják az észlelésünket és az ebből felépülő tudásunkat, bennünket pedig adatként adnak és vesznek, nekünk is új szokások kialakítására van szükségünk, ha szeretnénk viszonylag széles látókörű emberek maradni.
Rengeteg dolgot lehetne mondani, ami segít a tájékozódásban, én most hadd adjak öt egyszerű tanácsot.
1) Ha politikailag vagy ideológiailag érzékeny témákban (rasszizmus, BLM, homoszexualitás, LMBTQ, választási csalások Amerikában, populizmus, Darwin-szkepticizmus, stb.) böngészünk, mindig legalább öt-hat szinttel menjünk lejjebb a keresésben, ha ellenvéleményekre is kíváncsiak vagyunk, mert a Google algoritmusai manipulálják a cikkek megjelenésének sorrendjét. A sorrend sokszor csak a kultúra kapuőreinek az értékítéletét (és egyre gyakrabban ideológiai és politikai alapú cenzúráját) tükrözi, nem a tényleges fontosságot vagy relevanciát. Tudatosítsuk magunkban, hogy a Google olyan választékot tár elénk, amelyben az ő döntései is benne vannak, ezért mielőtt elfogadjuk a döntéseit, nézzük meg a tényleges kínálatot!
2) Mivel a Google egyre kevésbé tárja elénk a valódi kínálatot, még jobb, ha valahogy ki tudjuk kerülni egy alternatív keresővel. Döbbenetes élményben lehet részünk, amikor egy-egy érzékenyebb téma kapcsán nem a Google keresőbe, hanem egy másik keresőbe írjuk be ugyanazt a kérdést vagy néhány címszót. Pár napja az amerikai választási csalások témájával kapcsolatban kivételesen a DuckDuckGo keresőt használtam. Egy egészen új univerzum tárult elém, amelyet szinte hermetikusan elzártak előlem a Google algoritmusai! Nem, nem valami dark web nyílt meg előttem. Olyan cikkek jöttek fel – teljesen normális, csak éppen más politikai irányultságú újságokból, hírforrásokból –, amelyeket szinte pontosan rájuk keresve sem dob fel a Google. A Google bizonyos témákban ma kifejezetten szűklátókörűvé tesz, ha csak rá támaszkodunk a keresésben.
3) Bármilyen csábító, mégse essünk a másik végletbe: ne higgyünk el mindent abból sem, amivel a cenzúrázott világon kívül találkozunk! A Big Tech cenzúrájának az az egyik közvetett veszélye, hogy a mainstream iránti bizalmatlanságunk könnyen az álhírek és összeesküvéselméletek előtti indokolatlan bizalommá savanyodik, ami szintén nem egészséges a lelkünknek és nem az igazság megismeréséhez vezet. Azért, mert a Wikipédia egyes cikkeinek szerkesztése mondjuk Richard Dawkins és Jerry Coyne darwinista hitbuzgalmát utánozzák, és nem csak akkor, amikor az Intelligent Design tudományos érveiről és tudósairól van szó, még nem szükséges laposföld-hívőkké válnunk. Ha megrendül a hitünk a gyógyszeriparban, akkor sem kell a kuruzslásnál kikötnünk. Mindkét irányban legyünk éberek!
4) Tudatosan keressük azokat a tereket, amelyek függetlenek az internet urainak előítéleteitől! Még annál is radikálisabbra gondolok, amit az első két pontban írtam. Töltsünk minél több időt az internet világán kívül, folyóiratokkal, emberekkel, könyvekkel! Vegyük körbe magunkat régi művekkel, hogy észrevehessük és szűrni tudjuk, amikor saját korunk előítéleteivel találkozunk! Fedezzük fel újra a könyvtárakat! Olvassunk klasszikusokat! Menjünk el képtárakba! Találkozzunk vidéki emberekkel, akik a maguk mikrokozmoszában tárják fel előttünk a világ csodáit! Érdeklődjünk a szüleink, nagyszüleink, dédszüleink világa után! Hallgassuk meg a szocializmus alatti történeteiket! Keressük meg egy-egy ma népszerű gondolat gyökereit a múltban, mielőtt igaznak fogadjuk el azokat a saját korunkban! Tegyünk meg bármit azért, hogy ne váljunk az épülő Big Tech mátrix foglyaivá!
5) És végezetül: olvassuk a Bibliát! Igen, a Bibliát. Sokan találnak ma vissza a Bibliához. Jordan Peterson Bibliáról szóló sorozatát tízmilliók töltik le. Ben Shapiro a podcastjeit bibliaolvasással fejezi be. Ezen a héten az Apple legnépszerűbb podcastje egyenesen egy bibliaolvasó podcast volt. Simone Weil mondta: „Ha mindig korszerűek akarunk lenni, valami örökkévalót kell mondanunk.” A Prédikátor meg így fogalmaz: „A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók.” (Préd 12,11) Olyan bölcsességre van szükségünk, amely minden korban érvényes. Olyan isteni Szóra, amely utat mutat ott, ahol a kirakott táblák félrevezetőek, megőrzi a józan eszünket, amikor már nem tudjuk, kiben bízhatunk, és iránytű lehet számunkra a ködös, hullámzó tengeren (hogy a végére egy szép, régi metaforát is használjak).
Forrás: DIVINITY. Szabados Ádám teológiáról, spiritualitásról, kultűráról