Az ember különleges módon van elkötelezve arra, hogy folyamatosan az igazságra irányuljon, tisztelje és felelősen tanúságot tegyen róla. A társadalmi viszonyok terén az igazságban élésnek sajátos jelentéstartalma van; emberek közösségi együttélése ugyanis akkor rendezett, termékeny, és akkor felel meg személyi méltóságuknak, ha az igazságon alapul. Minél nagyobb erőfeszítést tesznek a személyek és a társadalmi csoportok arra, hogy a társadalmi problémákat az igazságnak megfelelően oldják meg, annál jobban eltávolodnak az önkénytől, és közelítenek az erkölcsiség objektív követelményeihez.
Korunk igen erőteljes nevelő munkát és felelős erőfeszítéseket követel mindenkitől, hogy az igazság keresése – amely igazság nem redukálható a sokféle vélekedés egyikére, avagy másikára, sem a vélekedések összességére – az élet minden területén előrehaladjon, legyőzzön minden próbálkozást, amely megkísérli viszonylagossá tenni, sőt támadni az igazság követelményeit. Ez a probléma különösen a média és a gazdaság világát sújtja; és egyebek között a pénz felelőtlen használata jelent egyre sürgetőbb nehézségeket, ami viszont igényt teremt a személyes és társadalmi cselekvés nélkülözhetetlen áttekinthetősége és tisztessége iránt.
Részlet az Egyház társadalmi tanításának kompendiumából, a 198. ponttól
http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/justpeace/documents/rc_pc_justpeace_doc_20060526_compendio-dott-soc_hu.html