Az igazságosság olyan érték, mely a hasonló nevű sarkalatos erkölcsi erény gyakorlása nyomán jön létre. A klasszikus meghatározás szerint azt a folyamatos, szilárd elhatározást jelenti, hogy megadjuk Istennek és a felebarátnak azt, ami jár neki. Az igazságosság szubjektív szempontból olyan viselkedés, amelyet az az akarás határoz meg, hogy elismerjük a másikat mint személyt, objektív szempontból pedig a személyközi és társadalmi területre alkalmazott erkölcsiség meghatározó ismérve.
Napjainkban egyre nagyobb jelentőségre tesz szert a társadalmi igazságosság, amely az általános igazságosság valódi, sajátos fejlődésének gyümölcse, minthogy ez a fajta igazságosság a társadalmi viszonyokat a törvényesség betartásának kritériuma alapján szabályozza. A társadalmi igazságosság a társadalmi problematikával összefüggő követelmény; ez a kérdés ma világméretűvé lett, és társadalmi, politikai, gazdasági dimenziókban, elsősorban a nehézségek és a megfelelő megoldások strukturális dimenzióiban jelentkezik.
A jelenlegi helyzetben különlegesen fontossá vált az igazságosság kérdése, mivel a személynek, a személy méltóságának és jogainak értékét – a szándéknyilatkozatokon túl – komolyan fenyegetik azok az elterjedt irányzatok, amelyek az igazságosságot kizárólag a hasznosság és a birtoklás szempontjaira vezetik vissza. Ilyen szempontok alapján az igazságosságot is egyfajta leszűkített szemlélet szerint értelmezik, míg a fogalom a keresztény antropológiában egyre teljesebb és hitelesebb értelmet nyer. Az igazságosság ugyanis eredendően nem valamiféle emberi megállapodás kérdése, mert hogy mi ’igazságos’, azt nem a törvény határozza meg, hanem az ember legmélyebb lényege.
Az emberi lénynek a maga teljességében való szemlélete teszi lehetővé az igazságosság leszűkített, szerződésszerű szemléletének meghaladását, valamint a szolidaritás és a szeretet horizontjának megnyitását, az igazságosság által is. Az igazságosság – önmagában elégtelen. Akár még önmaga tagadásáig is képes eljutni, ha nem nyitott önnön mélyebb forrása felé, ez pedig a szeretet. Így a társadalmi tanítás az igazságosság értékéhez a szolidaritást is társítja, mint a béke kiemelkedő útját. Ha a béke az igazságosság gyümölcse, akkor ma ugyanilyen érvénnyel és a bibliai sugalmazásnak ugyanezzel az erejével kijelenthető az is, hogy a béke a szolidaritás gyümölcse. Az óhajtott béke ugyanis kétségkívül a társadalmi és nemzetközi igazságosság révén érhető el, valamint azoknak az erényeknek a gyakorlásával, amelyek az együttélést segítik, és megtanítanak arra, hogy egymáshoz kapcsolódva, egymásnak ajándékozva és egymástól elfogadva új, jobb társadalmat építsünk.
Részlet az Egyház társadalmi tanításának kompendiumából, a 201. ponttól
http://www.vatican.va/roman_curia/pontifical_councils/justpeace/documents/rc_pc_justpeace_doc_20060526_compendio-dott-soc_hu.html