Márfi Gyula válaszlevelének melléklete
(Ez a vers Illyés Gyula „Egy mondat a zsarnokságról” című remekművének átirata.)
Hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,
nemcsak a szögesdrótban,
szögesdrótnál is jobban
butító szólamokban,
tányérban és pohárban,
ott van az orrban, szájban,
napfényben és homályban,
szabadban és szobában;
ott van a Figaro-ban,
és ott van a Le Monde-ban,
ott van a New York Times-ban,
ott van a Népszavában:
a tőkések lapjában
és a Financial Times-ban
ott van a hazugságban,
hazugságnál jobban
a féligazságban
és az igazságnak
elhallgatásában,
a reális ténynek
elferdítésében:
harsogva a százról
hallgatva négyszázról;
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
a meghallgatásban,
a bírák szavában,
ítélethez tákolt
tanúvallomásban;
ott van az IMF-ben,
hitelminősítőkben,
Tanácsban, Parlamentben,
bankokban, üzemekben,
tőzsdében és trezorban,
nagyvállalatban, boltban,
mindenkor megtalálod,
útjaid vele járod
Strassburgtól Brüsszelig,
hajnaltól éjjelig,
New Yorkban, Washingtonban
és a Washington Post-ban;
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
mert minden célban ott van,
napodban, holnapodban,
elmédben, honlapodban,
s ha kikémlelsz a körből,
ő néz rád a tükörből;
nem láthatsz semmi szépet,
mert szépnek csak azt véled,
mi egyszer már övé lett;
néznél, de csak azt látod,
mit ő eléd varázsolt,
eszmélnél is, de eszme
csak övé jut eszedbe,
vakondként, napsütésben,
így mászol vaksötétben;
hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van,
mindenki szem a láncban,
magad is zsarnokság vagy;
akár a víz a medret,
követed és teremted,
bilincseit a szolga
maga így gyártja s hordja;
gyermeked neki nemzed,
ha eszel, őt növeszted,
mert a zsarnokság ott áll
majdan ravatalodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál!