Ukrajna újkori történelme és konfliktusai

A penzcentrum.hu pontokba szedve foglalta össze a mai háborús körülményeket megelőző eseményeket. A kissé hiányos összefoglalót kiegészítettük és 10 pont helyett immár 16 pontban gyűjtöttük össze a megelőző történéseket, egyben magyar nézőpontunk szempontjait is bemutatva.

1. Ukrajnáról érdemes tudni, hogy bár az atomfegyvereit leszerelte a Szovjetunió felbomlásakor, a hadiipar nagyon jelentős az országban. Ezen felül Ukrajna gazdag természeti kincsekben, különösen ásványkincsekben. A világ legnagyobb kereskedelmi minőségű vasércállománya például Ukrajnában van. Ez 30 milliárd tonna vasércet jelent, ami a világkészlet egy ötöde. Azt is érdemes megjegyezni, hogy Ukrajna a második helyen áll az ismert földgázkészletek tekintetében Európában, amelyek ma még jórészt kihasználatlanok. És ha mindez nem lenne elég Ukrajna nagyon jelentős mezőgazdasági ország is: a világ ötödik legnagyobb búzaexportőrje, és a világ legnagyobb magolaj-exportőre (napraforgó, repce). Az ukrán iparban mindezeken felül jelentős a szénbányászat, a vegyipar, a mechanikai termékek (repülőgépek, turbinák, mozdonyok és traktorok) gyártása, és a hajógyártás is.

2. Ukrajna, mint a volt Szovjetunió része mély társadalmi és kulturális kapcsolatokat ápolt Oroszországgal. A lakosság 17 százaléka orosz.

3. 1932-ban a véreskezű diktátor, Sztálin vezette szovjet kormányzat az ukrán lakosságtól elvette a megtermelt élelmiszert, emiatt tömeges éhhalált szenvedtek (holodomor).

4. Megjegyzendő, hogy a második világháborúban a támadó német és aztán a megszálló csapatok – köztük a magyarok – korántsem tapasztaltak Ukrajnában ellenszenvet a helyi lakosságtól. Ez elsősorban az embertelen kommunista szovjet rendszer alóli időleges felszabadulásuk öröme miatt volt így. (Sőt, ismert dolog, hogy volt egy orosz önkéntesekből álló antikommunista Vlaszov hadtest is, akik a németek oldalán harcoltak a szovjetek ellen. Putyin ezekről a dolgokról nem szeret hallani.)

5. A második világháború végén a szovjeteké lett újra Ukrajna, újra Kárpátaljával együtt. Az ott élő magyar lakosság számára dupla teher lett a kommunizmus lelki megnyomorító hatása és a magyarországinál lényegesen alacsonyabb helyi életszínvonal, ez utóbbi a szovjet rendszer bukása (1991) után sem sokat javult.

6. 2014-ben az azóta már ismert módon az USA által pénzelt és szervezett „ukrán forradalom” során eltávolították székéből az oroszbarát elnököt, Viktor Janukovicsot.

7. Ekkor kezdődött az élesen orosz-ellenes és egyben minden más nemzetet – tehát a magyart is – háttérbe szorító (erre a nemzetpolitikára az ismert szó: „soviniszta”) ukrán belpolitikai kormányzás. Ez az ukrán lakosság orosz ellenes – és magyar ellenes – érzéseinek felkorbácsolásával is párosult. Ettől kezdve alakultak az ukrán fenyegetődző nemzeti mozgalmak, amelyek például a magyarok Verecke emlékművét is megrongálták.

8. Az orosz lakosság túlnyomórészt egyébként azokon a területeken él, amelyek ekkor, 2014-ben lettek „szakadár tartományok” Ukrajnában, éppen az orosz ellenességre adott önvédelmi válaszként. A Putyin által támogatott lázadók az orosz nemzetiségű és tudatú népesség által lakott nagy területeket foglalták el Kelet-Ukrajnában. Ők (Donyeck, Luhanszk) igazából azóta harcolnak Ukrajna hadseregével. Tehát hiába az évszázados összefonódások, 2014 után súlyosan megromlott a viszony a két ország között. A keleti végeken folyó ukrán-orosz konfliktus 2021-ig 14 000 emberéletet követelt.

92014 azért is jelentős, mert ugyanebben az évben foglalta el Oroszország a teljesen oroszok által lakott Krím félszigetet, ami stratégiai szempontból egy nagyon fontos helyszín a Fekete-tengeren. Krím csak Hruscsov – amúgy ukrán nemzetiségű  – párttitkár 1954-es döntése alapján került át Szovjetunión belül az orosz részből az ukrán részbe. A 2014-es annektálás után az ukrán kormány bosszúból elgátolta az Ukrajna felől a Krím félszigetet vízzel ellátó, még 1961-1971 között nagy szovjet erőfeszítéssel megépített csatornát.

10. Ukrajna és Oroszország 2014-ben még aláírta a minszki béke-megállapodást a kelet-ukrajnai fegyveres konfliktus megállítására, beleértve a Donbász térségét is. 2015-ben a harcok mégis kiújultak, az ukrán kormány nem mutatott hajlandóságot a megállapodás betartására, például a Donyeck, Luhanszk területek autonómiájának előkészítésére.

11. Ekkor, 2014-ben már elviselhetetlen szintre emelkedett a nemzetiségi-nyelvi elnyomás, éppen az USA által támogatott új ukrán kormány által. A nemzeti nyelven való tanulás sok évtizedes szerzett jogát a kárpátaljai magyarok ekkor vesztették el véglegesen. Ettől kezdve a magyar kormány – más rendelkezésére álló eszköz hiányában – a NÁTO tagságából eredő vétőjogát arra használta, hogy Ukrajna NATO-hoz való csatlakozási lépéseit akadályozza, ezzel próbálva nyomást gyakorolni rájuk az irracionális mértékű nyelvi elnyomás miatt.

12. Bár az eddigiekből is láthatóan Ukrajna és Oroszország vezetői között régóta feszült volt a viszony, de végletesen 2021 elején kezdtek kicsúszni a dolgok az irányítás alól. Volodimir Zelenszkij ukrán elnök ugyanis tavaly januárban kezdte sürgetni Joe Biden amerikai elnököt, hogy engedje Ukrajna csatlakozását a NATO-hoz.

13. Ez feldühítette Oroszországot, amely tavaly, 2021. tavasza során kezdett csapatokat küldeni az ukrán határ közelébe „kiképzési gyakorlatok” címszóval, ősszel pedig megnövelte a határ közelében lévő csapatok állományát. Decemberre pedig már elég súlyosan eszkalálódott a helyzet, ezért Biden, amerikai elnök súlyos szankciókra figyelmeztette Oroszországot, ha az megtámadja Ukrajnát.

14. Ezután Oroszország azt követelte, hogy a Nyugat adjon jogilag kötelező garanciát arra vonatkozóan, hogy a NATO nem folytat semmilyen katonai tevékenységet Kelet-Európában és Ukrajnában sem. Vlagyimir Putyinnak egyébként az az álláspontja, hogy Ukrajna a Nyugat bábja, eddigi közös ténykedésüket pedig provokációnak tekintette.

15. 2022.02.07-én Emmanuel Macron francia elnök Moszkvába repült, hogy Putyin elnökkel a feszültség csökkentéséről tárgyaljon. Ez azonban az azóta bekövetkezett események fényében kudarcba fulladt.

16. A 2022.02.23-i orosz támadás előtti utolsó nagy forráspont az volt, amikor előtte két nappal Putyin elismerte a szakadár tartományok függetlenségét.